A cél.

   Az ember ősidők óta kutatja létének célját és értelmét.
Előbb vagy utóbb, de ráeszmélünk, van több, kell lennie többnek annál, mint az ami megadatott mindennapi életünkben.

  Szent cél villan fel értelmünk előtt, hogy elinduljunk felkutatni az ezoteria rejtett birodalmát. Szent, mert saját létünk értelme nyer általa kifejezést. Cél, mert értelmet add életünknek, vezérfonalat, mely az igazsághoz vezet.

Reményt, hogy megértve a lényeget képesek leszünk tisztábbá, jobbá válni, és általunk mások is képesek lesznek erre. Mert mit ér a tudás, ha csak birtokoljuk, de másokat eltaszítunk tőle? Ki fogja örökölni? Szent lánc a tudás, mely ősidők óta öröklődik apáról fiúra - anyáról szűzre, hogy az idők végén beteljesítse önmagát, és az egy visszatérjen, a halhatatlan egyhez. Az "Ige" titka ez! Az Ige pedig volt, van, és lesz! A halhatatlan Ige, mely fenntartja a teremtett Univerzumot, egységbe kovácsolva a testet, lelket, szellemet, értelmet adva a létnek, tökéletes szülőként vezetve a tanulót!  Igen szülő, igazi csodálatos szülő, gyengéd védelmező anya, és szigorú jóra tanító apa. Bölcs tanító, alkotóerő, amely az igazsághoz vezet.

"Ha egyszer elindulsz ezen az úton, vagy végig tudsz rajta menni, vagy megbolondulsz, de soha, többé nem szabadulsz."
   
Om Baream.

Nem tudsz szabadulni, mert bármerre is kalandoznál, visszatérnél, mert itt, csakis itt, az ezoteria rejtett ösvényein találod meg az Igazságot!

Igazság pedig csak egy van, egyetlen egy. Nincs kétfajta igazság!  Nincs " másfajta " igazság!

Maath - Igazság egy és oszthatatlan, halhatatlan, és életadó!

   Születésünk óta az igazságot keressük, de bárhogy is keressük, nem találjuk.
Valami megfoghatatlan és elérhetetlen messzeségben rejtőzködik előlünk. Kutatjuk, mint az örök életet adó forrást, de a valóság az, hogy nem is igen akarunk vele találkozni. Mert az igazsággal szembenézni fáj, borzalmasan fáj! Az igazság nem más, mint tükör, melyben megláthatjuk önmagunkat, és bármit, csak ezt ne!
Az igazság, pedig óvó és védelmező anya, hát elrejtőzik, és megvárja, amíg gyermeke elég erős lesz ahhoz, hogy elviselje az, igazságot.
Bölcs is, mert tudja előbb vagy utóbb de mindegyik gyermeke szembenéz az igazsággal.  Van ideje rá - halhatatlan - de neked nincs, most, vagy később, de nem menekülsz.  Mert a valóság az, hogy az ember menekül az igazság elől, elbújik, elrejtőzik, miközben fennen hangoztatja, hogy az igazságot keresi. Mi mindent képes kitalálni, hogy az igazságot elkerülje!
Hányszor, de hányszor menekültem én is előle - és menekülök most is oly sokszor.

Ha az igazságot akarod, hát olvasd tovább, amit írok, de ha nem, akkor lapozz tovább, mert leírom az igazságot, és nem lesz kellemes, de igazság lesz!

Azért nem találkozhatunk az igazsággal, mert hazudunk!
Hazudunk mindig, és mindenkor mindenkinek Hazudunk anyánknak, apánknak, testvérünknek, barátunknak, férjünknek, feleségünknek mindig és mindenkinek.

Hazudunk még önmagunknak is! Hazudunk még a hazugságnak is!
Miért?
Mert félünk!

Félünk, mindig és mindenkitől! Félünk anyánktól, apánktól, testvérünktől, barátunktól, férjünktől, feleségünktől félünk még önmagunktól is!  De a legjobban a félelemtől félünk!

Miért?
Mert visszaéltek bizalmunkkal, őszinteségünkkel, szeretetünkkel, reményünkkel, segítőkészségünkkel. Visszaéltek egész belső lényünkkel, odaadó érzelmeinkkel.

Védekeztünk!
Meg tanultunk színészkedni!  Álarcot vettünk fel, és elkezdtünk játszani egy szerepet, azt, amit látni akartak mások.
Rómeót, vagy Júliát, tragédiát, vagy komédiát, kinek - kinek vágyai szerint. Az után csodálkozunk, hogy ha vége a színdarabnak, akkor az eddig Júliának hitt álomkép boszorkánnyá válik, vagy ne adj Isten, Rómeóról kiderül, hogy egy dúvad, aki nem képes másra, mint arra, hogy gyötörje a környezetét.
Oly sokszor elgondolkoztam, hogy ez bűn az embertől, vagy csak hiba. Bizony se nem bűn, se nem hiba, beidegződés!
Úgy megszokjuk szerepünket, hogy észre sem vesszük, hogy szerepet játszunk. Még gyermekeinket is színészkedve neveljük fel.
Tedd azt, amit én akarok, mert én boldog akarok lenni!
Csináld úgy, ahogy én akarom, mert én nyugodt akarok lenni!
Maradj csendbe, ne tűnj fel senkinek, mert akkor tudják, hogy jól nevelt vagy!
Íme az ősi tudás, a sárkány egyik feje, mit szólnak mások!
Egész életünket mások irányítják, és természetesen mások akarata szerint. Nincs is, nem is lehet önálló akaratunk, mert mások irányítják önmagukhoz saját akaratunkat. De az embernél nincs nemesebb teremtmény, ezért előbb vagy utóbb, de eljön a pillanat, amikor az eddig jól nevelt szerepjátszó emberke felkiált elég!

- Mától kezdve csak azt fogadom el, amit belső tiszta tudatom is elfogad!
Ne mások mondják meg mi az igazság, én akarom megtalálni.
Nem hitből, hanem meggyőződésből akarok utamon járni, és tanulni akarok saját hibámból.

Mert nincs még egy teremtmény a földön, amely képes lenne arra, amire az ember :

Elbukik, de feláll!

Tanul saját hibájából, és kijavítja hibáját. Nemcsak kijavítja, hanem rögzíti, és elküldi a jövendőnek. Tudja, úgy ahogy ő is, megtette, mások is elindulnak majd ezen az úton. Mert bármit is mutat a tükör, csak az lesz a lényege, min kell változtatni!
Nem szépséget, jóságot, és tökéleteset fogunk a tükörben látni, hanem egy csodát:

A változtatásra képes embert, és ez az ember már méltó arra, hogy a Teremtő Isten megszabott útjára lépjen, mert elfogadta, azt hogy ember.