Ezt az oldalt fiam kérésére nyitottam. Mint mindig most is unszolt, hogy adjam legalább egy részét tovább annak, amit tudok, mert mit ér a tudás… és idézte a könyvem egy részét.
Hát megteszem, vállalom mindazt, amit leírok, de ne néz bele ezekbe a tanításokba, ha a jövőben gondtalanul akarsz élni. Mert ezek a tanítások kegyetlenek de igazság van bennük.

Én több mint 20 évig tanultam ezoteriát. (Hermészi mérlegelv, piramistan, okkult filozófia, buddhizmus, brahmanizmus, kabbala… stb.) Nem gyorstalpaló hétvégi tanfolyamon, hanem indiai és egyiptomi tanítók által. Majd 10 évig kutattam Nostradamus könyvét, nem véletlenül és nem hiába! Tudod, sokan feltették nekem a kérdést, miért nem írok egy könyvet. A családom és a gyermekeim szinte követelték. Elkezdtem, de abbahagytam!
Miért?
Mert ha nem írom le a valóságot, akkor becsaplak benneteket, ha pedig leírom, nem hisztek nekem!
Rohanó világunkban itt bezárva a lakásba legalább biztonságban vagyok. Tudod munkámért, már megaláztak, lenéztek, de volt, aki megköszönte és három embernek már munkát találtam. Nem sok elismerem, egy csepp a tengerben. De ha nem lenne bent ez a csepp a tengerben, hiányozna belőle. (Mondta a világ egyik legcsodálatosabb embere Teréz anya)

Egyszer egy kemény tanítás közben az egyiptomi tanítóm Om Baream megszólalt: „Mondj el, kérlek egy mesét!” Döbbenten néztem rá és megkérdeztem egy mesét?
Ő rám nézett és mosolyogva azt mondta: Igen gyermekem egy mesét!
Én pedig, dadogva megkérdeztem: De hát miért?
Ő azt válaszolta: Tudod gyermekem már 50 éve tanúlom ezt, minden csepp vérem kívánja, hogy még többet tanuljak. Mégis néha annyira félek tőle!
Ha elmondasz egy mesét, én visszamegyek a gyermekkoromba, amikor még félelem nélkül hallgattam a meséket, mert gyermek voltam és ártatlan.

Ő hatvan éves volt, amikor kért, hogy mondjak el neki egy mesét. Én még nem vagyok hatvan éves, és szeretném, ha valaki elmondana egy mesét.

Pénz, jólét hatalom, vesszen mind! Csak egyet kérek, hagy ülhessek le Om Baream lábához, hagy hajtsam a lábára a fejem. Ő, pedig kezét fejemre téve, csak még egyszer mondja azt: „Ne félj gyermekem, én itt vagyok!”
Ez az ember, aki olyan dolgokat mutatott, hogy a józan eszembe kételkedtem és nem hittem a saját szememnek, kért hogy mondjak el neki egy mesét.

Ma már értem őt és magam is meghallgatok egy mesét.

Erzsébet
Lapos.erzsebet@t-online.hu